A szereplőkről

Az elöljárói család

- Ṭhākur Śrī Satya Siṅgh, a későbbi Svāmī Dayalpuri:

Hari Vāsaṇī falu korábbi ṭhākurja. Tulajdonképpen az ő keresztneve ihlette Gāyatrī Sāgar emlékiratainak mottóját. Karizmatikus, sokoldalú, elméje intuitív, politikusként kissé jótékonyabb az átlagnál, ugyanakkor rátarti, kissé erénycsősz, nárcisztikus, fiókban tartott szoknyavadász - a mű végén pont ebbe bukik bele. Valójában soha nem akart ṭhākur lenni, csupán rákényszerült, hogy kezébe vegye a falut, elvégre ő az idősebb két fiútestvér közül. A falu közügyeinek igazgatása mellett pásztorkodik, közvetlen kapcsolatot tart az egyszerű néppel. Gāyatrīéhoz hasonlóan mozgékony az arca, ugyanott is vannak a nevetőráncaik. Fellépése és patetikus beszéde lehengerlő még a kasztjabeliek számára is. Feleségének, Ṭhākurānī Śrīmatī Sugandha Kunvarānīnak második férje, mivel annak előző ura akkor halt meg, amikor első két gyermeke még nagyon kicsi volt. Az új házasságból két lány született: Arunī és Bindhu, akik a regényben már más falvak elöljáróinak feleségei. Fiúutódjuk nincs, s ez rányomja a bélyegét a házasságra éppúgy, mint az öröklés kérdésére. A nőkben kiutat keres életének nagy dilemmájából, de erre csak Gāyatrī jön rá, a szolgáló, akinek eleinte mindent a lába elé szórt, s akitől Kṛiṣṇa Jayanti után konokul elfordul, s akit távollétében még meg is csal a titokzatos Anāmika Bhõsle-val. Akkor ébred fel, amikor Anāmika megtalálja Gāyatrī memoárját és elhagyja. Ezzel egy csapásra megoldódik az élete: átadja a falut az öccsének, száműzetésbe vonul, később belép családi gurujuk rendjébe. Már nem él, amikor unokahúgai ráakadnak a memoárra. 

- Ṭhākurānī Śrīmatī Sugandha Kunvarānī:

Ṭhākur Śrī Satya Siṅgh esetlen, önsajnáló, babonás, örökké érzelmi támogatásra szoruló felesége, aki képes odáig is eljutni, hogy mindent összezavar maga körül, csak hogy ő lehessen a középpontban. Úgy ragaszkodik férjéhez, hogy amikor az nincs a közelében, teljesen szétszóródik. Képtelen túllépni múltbeli sérelmein. Tárgyaktól való függésével rendre kettős terhet varr alattvalói nyakába. Kilenc udvarhölgy istápolja nap mint nap. Leereszkedő, erőltetett vendégszeretettel fogadja Gāyatrīt, akire suba alatt vetélytársként tekint; el is akarja ijeszteni, de mindhiába. Azonban idegösszeomlást kap, amikor a szolgáló ispotályba kerül; Gāyatrī volt szanszkrit tanára tartja felügyelet alatt. Anāmikáról nem tud, mert mire az az udvarhoz kerül, ő már kritikus állapotban van, egyáltalán nincs magánál. Kezdetleges beszéde még gyermekdedebbé teszi.

- Ṭhākur Śrī Arun Siṅgh:

Hari Vāsaṇī későbbi ṭhākurja, Satya Siṅgh öccse. Elöljáróvá válásáig tiszthelyettes a jodhpuri maharadzsa hadseregében, majd rövid ideig Mahendra Kachavāhā testőrfőnököt váltja a bátyja mellett. Három leánygyermek büszke édesapja. Testvérének minden titkát ismeri, emlékezésében annak a jó tulajdonságait emeli ki. Példás elszántsággal buzdítja összetartásra a családot, s nem nyugszik, amíg minden titok felszínre és tisztázásra nem kerül. Látatlanban is felnéz Gāyatrīra. 

- Ṭhākurānī Śrīmatī Kunti Kunvarānī:

Ṭhākur Śrī Arun Siṅgh felesége. A klasszikus indiai anyaminta képviselője: férjét már-már istenként tiszteli, minden kezdeményezésében támogatja, emellett gyengéd szeretettel veszi körül három leányát, akik minden örömüket, bánatukat megosztják vele. Sokat ad az illemre.

- Sāvitrī Kunvarānī:

Ṭhākur Śrī Arun Siṅgh és Ṭhākurānī Śrīmatī Kunti Kunvarānī legnagyobb leánya. A mű elején az ő látomása jelzi, hogy van egy családi titok, amit sürgősen meg kell oldani; ennek eszköze Gāyatrī memoárja, s a hercegnőnek kell ezt kiolvasni és megbeszélni szüleivel és testvéreivel. Kislánykorában félt kaotikus elméjű nagynénjétől. Gāyatrī sorsa mélységesen megindítja.

- Śaśi Kunvarānī és Aditi Kunvarānī:

Sāvitrī mindig kíváncsi, cserfes húgai. Az emlékiratok felolvasásakor sosem fogynak ki a keresztkérdésekből, de művelt, bölcs apjuk igazi kśātriyához méltóan mindig kivágja magát. Nővérükkel együtt szeretettel emlékeznek Gāyatrīra, akivel kicsi korukban mindössze kétszer találkoztak.

- Arunī Kunvarānī:

Ṭhākur Śrī Satya Siṅgh és Ṭhākurānī Śrīmatī Sugandha Kunvarānī  nagyobbik lánya, Bola Gūṛā falu elöljárójának a felesége. Kṛiṣṇa Jayanti-kor bukkan fel, amikor négy falu együtt ünnepel.

- Bindhu Kunvarānī:

Ṭhākur Śrī Satya Siṅgh és Ṭhākurānī Śrīmatī Sugandha Kunvarānī  kisebbik lánya, Chōṭhī Khatu falu elöljárójának asszonya. Nővéréhez hasonlóan Kṛiṣṇa Jayanti-kor bukkan fel. Édesanyja mindig őhozzá hasonlítja Gāyatrīt, amikor annál éppen eltörik a mécses.

- Amarjīt Siṅgh, a későbbi Svāmī Caitanyapuri:

Ṭhākurānī Śrīmatī Sugandha Kunvarānī első házasságából való fia. Nem lett belőle Satya Siṅgh utódja, mivel annak nem vér szerinti fia; inkább a sannyāst választja, mintsem egész életében a vállán cipelje azt a szégyent, hogy elődje törvénytelen fiaként vezesse a falut. Csupán említés szintjén szerepel a regényben.

- Rūpā Kunvarānī:

Ṭhākurānī Śrīmatī Sugandha Kunvarānī első házasságából való lánya, Bari Khatu falu ṭhākurjának felesége. Féltestvéreivel együtt ő is Kṛiṣṇa Jayanti-kor tűnik fel.

A fontosabb alattvalók

- Gāyatrī Sāgar, a későbbi Sādhvi Ratanpuri:

Egy Hari Vāsaṇī-i szegény kereskedőcsalád egyetlen leánya. Az egész faluban híres arról, hogy nagyon jól bánik az állatokkal. Istenszeretete az égig ér, lelkes satsaṅgjáró, s adakozónak sem utolsó. Fáradhatatlan küzdő, s ezzel nyeri meg Satya Siṅgh figyelmét is. Alighogy az felfogadja, ő máris beleszeret a ṭhākurba. Azt viszont minden lehetséges eszközzel szeretné elkerülni, hogy ez kiszivárogjon, ő meg ezáltal magára haragítsa úrnőjét. A ṭhākurānī babonásságának zabolátlan kiterjesztése frusztrálja, s ezzel tükröt is mutat az udvarnépnek. Középutas áthidaló megoldásai eleinte sokakat meglepnek a hogyanjuk miatt, de idővel visszaadják az alattvalók hitét a dharmában. Szolgálóként bajtársiasan támogatja társait, a gyermekes alattvalók kicsinyeire is szívesen vigyáz. Hamar megtalálja a közös hullámhosszt a gyerekekkel. Lételemének tartja az írni tanulást. Ha egy radikális fordulat közé és a ṭhākur közé áll, az rendre kibillenti az egyensúlyából. A mélypontot akkor éri el, amikor Satya Siṅgh elkezdi homokba dugni előtte a fejét; innentől már csak az ispotályban tudnak rajta segíteni. Anāmikát ostobának tartja, amiért önként sétált bele az elöljáró csapdájába, de sajnálattal viseltetik iránta. Kiteljesedést az āśram-létben talál. Már nem él ő sem, amikor Arun Siṅgh leányai megtalálják az emlékiratait.

- Mahendra Kachavāhā: 

Testőrfőnök Ṭhākur Śrī Satya Siṅgh udvarában. Két lánya, a serdülő Mālatī és a kicsi Amṛita is az udvarban lakik. Lelkiismeretesen végzi munkáját, Gāyatrī felbukkanásakor tán még túlzásba is viszi az aggodalmat uráért. Idővel gyökeresen megváltozik, ingerlékenyebb, rosszabb kedélyű lesz, s amíg Gāyatrīt az ispotályban ápolják, rejtélyes körülmények közt eltűnik és öngyilkos lesz. A ṭhākur nem talál hozzá foghatót testőrei között, sokkal jobban bízik testvére szolgálatában. 

- Bāla Gurjar: 

Ṭhākur Śrī Satya Siṅgh építőmestere. Szervezetlenségével, hányavetiségével sok gondot okoz urának, akinek még kis híján az életét is kockára teszi, amikor a vendégház építésének végeztével az udvarban ünnepel a barátaival, egy nagy tábortűz mellett. Gāyatrīnak köszönhetően megmenekül az egész udvar, de az istálló leég; az építőmestert a szerencsétlenség után elküldi az elöljáró az udvartól, így ő örök időre földönfutóvá lesz. 

- Laśi Prasād Śrivāstava: 

A jegyző. Becsületes, jámbor lélek, munkájában kitartó és pontos. Felnéz Gāyatrīra; a tűzvész után elsőként ő látja meg isteni látásával a virágösvényt, ami az ő léptei nyomán fakadt, ahogy visszatért a sivatagból az udvarba. 

- Puśpā Cōdarī: 

Főudvarhölgy Ṭhākurānī Śrīmatī Sugandha Kunvarānī mellett, Gāyatrī ispotályi tartózkodása alatt leváltja Tulsi Giri úrhölgy. Nem éppen kellemes külsejű, viszont annál nagyobb lélek. Kiválóan összetartja az udvarhölgyek csapatát, amolyan tyúkanyó típus. Önzetlen, segítőkész, önfeláldozó és lelkiismeretes, számára egyetlen társnője sem csupán "egy a sok közül". Már a legelején rájön, hogy Gāyatrīnak szüksége van a támogatásra és számítás nélkül kiterjeszti rá kitüntetett odafigyelését. Nem bírja az udvari intrikákat. Mahendra öngyilkossága és Anāmika felbukkanása után viszont ráébred, hogy egymaga - főleg mert nő, s egy nőre kevésbé hallgatnak - nem tudja megfékezni az általános erkölcsi süllyedést, így el is hagyja az udvart. 

- Uśa Gōpināth, Tārā Parmar, Śōbhā Sundar, Sītā Yādav, Kamala Rathor, Madhu Rakśit, Tulsi Giri: 

Az udvarhölgyek. Nagyon különböző karakterek, de összetartanak. Az első réteg az alattvalók között, amelyik észreveszi, hogy az úrnő a mindenre kiterjesztett babonásságával tulajdonképpen zsarolja őket. Nyíltan nem lázadnak, de Gāyatrī érzékenysége felnyitja a szemüket és vele tartanak a középutak kieszközölésében. Puśpā után elsőként Uśa jön rá, hogy Anāmika mit is keres az udvarban. 

- Anāmika Bhõsle: 

Nemesi származású hölgy Pālī-ból; szenvedélyes, ugyanakkor naiv teremtés. Ṭhākur Śrī Satya Siṅgh egy tartományi bálon ismerkedik meg vele, szinte rögtön felveszi udvarhölgynek, valójában azonban szeretőjévé teszi. Ő ezt ki is élvezi minden lehetséges szinten, s ezáltal idővel kivívja társnői ellenszenvét is. Féltékenységi jelenetet rendez, amikor megtalálja Gāyatrī memoárját az elöljáró szobájában; viselkedéséért a ṭhākur el is zavarja. 

- Harinī Chhabra: 

A főszakácsnő. Jámbor, munkájában fáradhatatlan és odaadó, kiváló főztje az egész faluban híres. Gyümölcskészítményeiből külön szán egy csomagot Gāyatrīnak, amikor az ispotályba kerül. 

- Candralekha Kumbhat: 

Dézsahölgy Harinī mellett. Legelső tanúja a ṭhākur és Gāyatrī diszkrét közeledésének, melyet lojálisan támogat is, de tud titkot tartani. Mindig kész ellátni a legelőre igyekvő Gāyatrīt a pásztorkodó nagyúr ebédjéhez nyersanyaggal. 

- Mōhan Rameśvaram: 

A kertész, aki a tűzvész után áll Ṭhākur Śrī Satya Siṅgh szolgálatába. Racionális, pontos, az úrnő babonásságának nyomai időnként össze is zavarják. 

- Sandīp Rao: 

A kőműves, aki Bāla helyére kerül. Amit az elődje tönkretett vagy csak hebehurgyán összecsapott, azt legott rendbe teszi. Feddhetetlen, jámbor, lelkiismeretesen végzi munkáját. 

- Vikram Sengupta: 

Ṭhākur Śrī Satya Siṅgh kocsihajtója. Kissé bolondos, de szeretetre méltó. Gāyatrī édesanyjában félelmet kelt a megjelenése, az arckifejezése, amúgy ártalmatlan. 

- Ajay, Kapil, Surendra: 

Lovászfiúk, Harsaurból kerültek át Hari Vāsaṇī-ba. Igazi falusiakhoz méltóan minden emberi gyengeséget, gyarlóságot, ferdeséget kiénekelnek. Anāmika feltűnésekor már a saját urukat sem kímélik.

Egyházi személyek

- Őszentsége, a mahāmandaleśvar: 

A ṭhākur családi guruja, rendbéli neve ismeretlen. Példás, elismert jógi. Az Ő mestere menekült meg egyedül abból a katasztrófából, amelynek következtében egy évszázaddal korábban a palota helyén álló āśram összedőlt. Isteni látásával felismeri, hogy Gāyatrī az, akiről mesterének az Úr Śiva beszélt jóslatában, és aki a ṭhākur oldalán vezeti vissza az egész falut az Istenhez vezető útra. Erre vonatkozó jelzései sokakat kizökkentenek az egyensúlyukból, legyenek bármilyen diszkrétek is: az emberek tudják, hogy Előtte nincs titok. Ṭhākur Śrī Satya Siṅgh-et keményen megbünteti erkölcsi lesüllyedése miatt, de mivel az büszkén kiállja a büntetést, felveszi a rendjébe. 

- Sādhvi Kṛipā Devī: 

Szerzetesnő a jodhpuri női āśramból, Gāyatrī szanszkrit tanára, később Ṭhākurānī Śrīmatī Sugandha Kunvarānī ápolója. Inspiráló, biztonságot sugárzó személyiség, kinek szolgálatában lehetetlen kételkedni. 

- Śrīmatī Vasanti Devī: 

Karma sannyāsīnī, mégpedig kegytárgykészítő. Kifejezetten az udvarnép számára készít magánáhítati tárgyakat. Lojális és jámbor, ám amikor tanújává válik a nagyúr morális pálfordulásának, felismeri a saját határait. Búcsúzásakor Gāyatrī a Rāmayāna-ból ismert Trijātā-hoz hasonlítja. 

- Svāmī Drōna Puri és Svāmī Nirañjan Puri:

Szent életű vaidyák, azaz ajurvédikus orvosok az ispotályból, akik gondoskodnak Gāyatrī kezeléséről. Védencükkel közösen jutnak arra a következtetésre, hogy ő a szekuláris életben sosem fog önmagára találni.

Fontosabb falusiak 

- Gulab Sāgar:

Gāyatrī édesanyja. Könnyen felpaprikázható, a kákán is csomót keres, már-már paranoid, s ezzel sok gondot okoz családjának. Anyja süketsége idegesíti, s lányának sem nézi el, ha valami nem úgy történik vele, ahogy azt elvárta volna. A ṭhākur közbelépései azonban rendre elhallgattatják: ő az egyetlen személy, akinek nem mer nyíltan nemet mondani.

- Kavēriammā Goyal: 

Gāyatrī betegeskedő, fél fülére süket, ízes beszédű anyai nagyanyja. Lánya érzelmi terror alatt tartja. Vendégszerető, melegszívű, olyannyira megbízik a ṭhākurban, hogy még vendégül is látja, amikor az pásztornak adja ki magát.

- Vivēka Garg:

Gāyatrī Rakśa Bandhan-testvére, azaz komája. Tudja, hol a helye, túlzások, számítás és erőlködés nélkül igyekszik biztosítani választott húga belső biztonságát. A kényszeres gyanakvás ismeretlen számára.

- Indrajīt, Abhinav, Harṣ, Ankur:
Vándorló ún. balkezes tantrikusok, akik ünnepnapokon zenei előadásaikért koldulnak. Az egész tájon hírhedtek romboló tevékenységükről és arról, hogy nagy mennyiségben szívják a kendert. A Kṛiṣṇa Jayanti-ünnepségen keverednek Hari Vāsaṇī-ba - vezetőjük, Indrajīt még Gāyatrīra is szemet vet - , ám a ṭhākur közbelépésére az őrség letartóztatja őket. Minden igyekezetük ellenére nem sikerül megszökniük.

- Aman Kumar: 

Egyszerű falusi ember, Sāgarék szomszédja. Történetünk legszimplább karaktere. Maflasága abban bontakozik ki, ahogyan a magát csodadoktornak kiadó ṭhākur érkezésére reagál.